A gyilkos
Ballabás Dani bejegyzése a Kártevőirtásról

Amikor először elolvastam a Kártevőírtás alapjául szolgáló Guy Foissy drámát, először nem értettem mire föl Tamás nagy lelkesedése, igaz, a darab elején a párbeszédek jók, viccesek (ezek nagy részét be is emeltük a mi változatunkba), de a második felétől olyan szinten érthetetlenné válik az egész, hogy az élvezhetetlenné tette visszamenőleg is az egészet.Viszont a témája nagyon tetszett, és eszembe jutott, hogy valahol már olvastam hasonlót.

Neil Gaiman novellája (Leszállítjuk nagykeráron), a másik alapanyag, összegyúrtuk, a gyilkos karakterének egészen más célt ad, mint az Foissy féle Ízületi Gyulladás. Peter Pinter ( a Kártevőírtásban Károly, Foissynál Charles-Henry) a menyasszonyát szeretné megöletni , mert  a lány rámosolygott egy másik munkatársukra. Egyébként mindkét forrás megegyezik abban Károly karakterét illetően, hogy szürke, unalmas átlagemberként ábrázolják, akinek az egyetlen kaland az életében a darab színteréül szolgáló kocsmában (kávézóban) történik.  Gaimen sorait be is másolom ide, amelyeken bemutatja a karaktert:

„Peter Pinter soha nem hallott a kürénéi Arisztipposzról, Szókratész egy kevéssé ismert követőjéről, aki úgy vélekedett, hogy a lehető legnagyobb jó, mit ember elérhet, az a baj kerülése – mégis ennek az elvnek megfelelően élte eseménytelen életét. Egyetlen dolog kivételével (képtelen volt rávenni magát arra, hogy kihagyjon egy-egy jó üzletet – de hát melyikünk mentes ettől teljességgel?) Peter minden tekintetben igen mértéktartó ember volt.”

Pinternek ezt a mániáját használja ki végül a gyilkos, akit Gaimennél Burton Kemble-nek hívnak, és a Ketch, Hare, Burke és Ketch nevű cég alkalmazásában áll, és nem is ő maga a gyilkos, saját szavaival élve csak az üzletkötés részlegen dolgozik a cégnél. Amíg kettejük alkudozása során eljut Pinter arra a szintre, hogy mindenkit megölessen, a novellában napok telnek el, és a novella végén, amikor  megölik Petert, lehet úgy is értelmezni, hogy valóban az egész világot elpusztítják Peterrel együtt.

Számomra a darab legnagyobb talánya, hogy a gyilkos és a pincér miből finanszírozza ezeket az akcióikat, főleg, hogy Károlytól (és valószínűleg akiket előtte elintéztek se) nem vettek el semmi pénzt, (na jó, a pincér lehet) , de a végén csak a gyilkos fizeti ki a rendeléseket. Van egy olyan gyanúm egyébként, hogy a pincér takarítás után elmegy Károly lakására a perselyért.

De a gyilkos nyilvánvalóan valami erkölcsi kódex alapján dolgozik, hasonlóan pl. a Showtime sorozat Dexteréhez, aki más sorozatgyilkosokat vadászik le, de a Kártevőírtás gyilkosa Dexternél jóval sötétebb, hiszen míg Dexter csak aztán végez riválisaival, hogy azok elkövették a bűnt, neki már a gyilkos szándék is elég hogy megszüntesse, ami szerinte fenyegetés a társadalomra nézve. Mert azért Károly fenyegetés lehetne, ha sokáig szaladgálna még emberek közt. A társadalmi hasznosságáról alkotott tévképzetei alapján a gyilkos afféle vigilante karakter, csak épp nem maszkban és köpenyben járja az utcákat, de ugyanúgy önbíráskodva ítélkezik élet-halál fölött a saját mikrokörnyezetében, mint pl Batman. És ha a gyilkos Batman, akkor a pincér Robin?

Szerintem a darab szereplői közül egyiküknek sem sikerült a társadalomba beilleszkedniük (mintha kísérletet sem tettek volna), ezért nagyon érdekes számomra, hogy mindketten arról beszélnek, családos emberek. Valahogy úgy érzem, Károlynak egyáltalán nincs felesége (a Foissy drámában szerintem nem hazudik ezt illetően Charles-Henry, Gaimennél is 100% hogy létezik a lány, aki miatt fölkeresi a Céget), és csak azért jött el, mert otthon már halálra unta magát (jajj de rossz hasonlat). Viszont ami a gyilkost illeti (Foissynál szerintem van felesége, Gaimannél nem említődik senki), a mi változatunkban hol ezt, hol azt érzem. Eleinte mintha hazudna, hogy az alku során kedvezőbb pozíciót szerezzen magának (vagyis tulajdonképpen csak játszik Károllyal, hiszen a végső célja egy újabb gyilkos gondolatokat dédelgető illető elpusztítása), aztán mintha fölismerné Károlyban a hasonló elmebeteget, és ezért megnyílik a rokon lélek előtt. Ha valaki, akinek lehet családja, az a pincér, de nála sem valószínű.

Egyébként érdekes, hogy Gaiman Peter Pinter leírásakor éppen azt hozza fel a karakter mentségére, hogy nem különbözik különösebben egy átlagembertől, hiszen nem képes visszautasítani egy hatalmas kedvezményt, ahogy mi sem (apró fricska a fogyasztói társadalomnak). Egy másik közös vonása bármelyikünkkel, hogy szeretne bosszút állni az őt ért sérelmeken (legyünk őszinték, ki nem gondolt még arra, hogy de jó lenne ha XY, akire éppen haragudtunk, halott volna hirtelen, aztán persze elhessegetve a gondolatot?),  még ha az őt ért sérelmek nevetségesek, ugyanakkor elég könnyen átélhetőek ( gyerekkori megszégyenítés, idegesítő szomszéd). Emiatt ijesztő leginkább, hogy tulajdonképpen azért kell meghalnia Károlynak, mert szóvá teszi ezeket az amúgy abszolút elviselhető mindenkiben meglévő tüskéket. A gyilkos, aki a másokban meglévő gyilkos szándék alapján végez ügyfeleivel, azokat az emberiségre kártékonynak ítélve (lásd a címünket), tulajdonképpen tényleg mindenkit megölhetne a világon (kezdve saját magával). Kicsit furcsa is ez nekem, hiszen ezek alapján a Gyilkos az abszolút antagonista a darabban, mégis mikor játsszuk, úgy érzem, hogy én vagyok a pozitívabb karakter kettőnk közül.

BDani

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.